Rátóti Zoltán Tolnay Klári-díjas!

2024.10.08

2024. október 4-én zajlott a Tolnay Klári-díj adományozó ünnepsége a mohorai Tolnay Klári Emlékházban. Az elismerést a Tolnay Klári Alapítvány idén tizedik alkalommal adta át, melyet a magyar színház- és filmművészet szolgálatában nyújtott magasszínvonalú és odaadó munkásságáért Tóth Ildikó Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művésznek, valamint Rátóti Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művésznek ítélte a díj Kuratóriuma.


Rátóti Zoltán színművészt Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező, a Nemzeti Színház vezérigazgatója laudálta: 

Tisztelt Ünneplők!

Engem ért a megtiszteltetés, hogy Önök előtt méltassam a Tolnay Klári-díj idei kitüntetettjét, Rátóti Zoltán Kossuth-és Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt. Sajnálom, hogy nem lehetek jelen Önök között személyesen Mohorán. Remélem, megbocsájtják nekem, hogy az elismerésnek járó tiszteletteljes megszólalásmód helyett személyesebb hangvételt ütök most meg, hiszen az ünnepelt nem egy távoli pályatárs, aki előtt fejet hajtok, hanem olyan művész és munkatárs, akivel évek, sőt évtizedek óta együtt dolgozunk, akivel számos nehézségben és hitben osztozunk.

Három szerepén keresztül szeretném felvillantani, mivel érdemelhette ki Rátóti Zoltán a csodálatos elődről, Tolnay Kláriról elnevezett díjat. Zoli esetében e szerepek nem korlátozódnak a színpadra, és talán ez, a színészi létezésen túlmutató szerepvállalás az egyik legfőbb oka az elismerésnek. Kezd kimenni a divatból az a színésztípus, aki nem pillanatnyi ideológiai hóbortoknak hódol, vagy a népszerűségszerzés látványos eszközének tekinti a közéletet, hanem kiérlelt gondolkodásból és hitbéli átélésből fakadó küldetésnek tartja, hogy nem magamutogatással és hivalkodással, hanem feladatvállalással szolgálja azt az értékvilágot, amelyet képvisel. Zoli ilyen ember.

S akkor jöjjön a három szerep! Saját szellemi meggyőződéséből vállalt szerepet egy kis őrségi faluban, s lett Magyarföld polgármestere. Templomot épített, a templom köré – egy fesztivál keretében – közösséget. Ez a belső meggyőződés, az önmagához való hűség vezette különböző intézmények élére: elvállalta a kaposvári színház, vagy később a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetését. És ez a ritkán tapasztalható szellemi munka tükröződik színpadi munkáiban: ez a hittel átitatott, alázattal gyakorolt hivatás teszi őt alkalmassá bizonyos szerepek megformálására. Nagy alakításait felsorolni ehelyütt nem lehet, hiszen a Peer Gynt címszerepétől A Mester és Margarita Hontalanján át Bicska Maxyig és még sokkal tovább tart a felejthetetlen alakítások sora. De van az ő színészi pályafutásában egy vékony szál, ami összetartja a szövetet: Zoli alakította Morus Tamást az Egy ember az örökkévalóságnak című előadásban, Pétert a Csíksomlyói passióban vagy Szent Istvánt az István királyban. Vívódás és hit – sokan azt gondolják, ezek kizárják egymást. De ha ezeket a Zolira nagyon jellemző szerepeket nézzük, azt tapasztaljuk, hogy az ő felfogásában a vívódás inkább megtermékenyíti a hitet. A kétely ad hangot a hitnek. Tolnay Klári szerint "a színészmesterséghez hozzátartozik a hit", s talán ez a legfőbb oka annak, hogy úgy gondolom, Rátóti Zoltán a szellemi rokonság és a színészmesterség iránti töretlen elkötelezettség miatt is megérdemli a Tolnay Kláriról elnevezett díjat. Isten éltessen, Zoli!

Vidnyánszky Attila