Adventi várakozás Tolnay Klárival anno

Mohora. A Cserhát lankái között megbúvó nógrádi falut Tolnay Klári a béke szigetének nevezte. A művésznő Tolnay Rozália néven, Budapesten látta meg a napvilágot, de Mohorán, a családi birtokon nevelkedett, nem is csoda, hogy szülőfalujaként tekintett a községre.  Gyermekkora boldog éveit töltötte itt, mindig is szeretettel emlékezett az itt töltött évekről.  

A kis Rózsika Mohorán, éppen 100 évvel ezelőtt találkozott először a színházzal, melyre Párkány László: Tolnay Klári egyesszám első személyben című életrajzi könyvében így emlékezett:

"1924 decemberében - stílusosan - Schubert A téli utazás című sorozatának egyik kvartettje szerepelt a programon. Zenéltünk, énekeltünk. Hangom ezen az estén kissé akadozó, rekedtes volt. Anyám gyakorlott simítással kiderítette, lázam van. Ágyba dugott volna, de könyörögtem, játsszuk végig a számot. S a Toldi-ra is nagyon kíváncsi voltam."

A család hívatta a falu orvosát, majd átvonultak Rózsika szobájába, ahol folytatódott a felolvasás. Dóczi doktor bárányhimlőt állapított meg. Rózsika ezen az őszön kezdte meg a balassagyarmati polgári leányiskolát, ez időben többen is ágynak estek.

"Ez a bárányhimlő most boldoggá tett. Úgy látszik, a kertek alatt tekergett ez a járvány, mert a faluban többen is ágynak estek. Akárhogy is történt, hurrá! Utáltam a hajnali kelést, tanulni sem szerettem. Mondanom sem kell, a kényszervakáció még jobban felém fordította a figyelmet, kényeztettek, babusgattak. Anyám még a Színházi Élet néhány számát is a kezembe adta, ez bizony nagy szó volt, mert korábban, ha kíváncsiskodva lapozgattam, azt mondták, ez nem gyerek kezébe való.

Mohorán a színházról nem igen hallott a nép. Elvétve fölütötte a sátrát egy-egy vándorcirkusz vagy mutatványos. Más semmi. A képes magazinban új világot fedeztem fel. Az egyik képen például színésznő ült a tükör előtt, combközépig felhúzott szoknyában, keresztbe tett lábakkal, gyönyörű bokákkal, formás combokkal, és a tükörben festette magát. Az volt a kép alá írva: "Szépség, tökély, harmónia. Mindent a közönségért". E varázsszavakat pontosan nem is értettem, a női kitárulkozás mikéntjét is csak későbbi eszemmel dolgoztam fel. Gyermeki fejjel inkább a szépségre figyeltem, meg a kacér öltözködésre, mert számomra új volt. Az is elgondolkodtatott, hogy milyen nagy úr lehet az a bizonyos közönség.

Ez volt az első találkozásom a színészettel."

Szerkesztette: Balla Bence Ferdinánd, a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának ösztöndíjasa